Tisztelt Gyászoló Család!
Tisztelt Megemlékezők!
Megdöbbenéssel olvasom a hírt: életének 92. évében eltávozott Boytha Györgyné, Varrók Enikő… Hihetetlennek tűnik, hiszen amióta a Pázmányon tanítok, része volt életemnek, tanszéki, kari életünknek és valahogy annyira természetesnek tűnt, hogy ez mindig így is lesz. Elment egy nagyszerű ember és kiváló kolléga, aki mindig – akkor is, amikor már nem volt rendszeres oktatónk – megjelent a rendezvényeken (bár egyre ritkábban), velünk volt, ott volt, ha másként nem, szeretetünkben. Elment, de nagyon sokat hagyott nekünk. Tartalmas életet élt, nagy munkabírással, feladatait távolról sem megerőltetéssel, hanem könnyedén ellátva.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogászképzésének megalakításakor a sok szempont közül kettőt emelnék ki csupán:
- a jog morális, erkölcsi tartalma meghatározó, és ennek is európai keresztény alapjait kell közvetíteni. Nem agresszíven, nem kizárólagosságot mutatva, de határozottan;
- a jog újabb tendenciáit, területeit ki kell emelni, főleg azokat, amelyek a gazdaság számára képesek az elsőnek említett tartalmat közvetíteni. Így jelent meg a kezdetektől a versenyjog is, a környezetjog is.
Személyében a Versenyhivatal alelnökeke, a Versenytanács elnöke képviselte, teremtette meg a versenyjog oktatását, minden abból nőtt ki és erősödött meg, amit akkor Enikő elindított, a gyakorlat és az elmélet. Ennek az elméleti kincsestárnak több, mai is alapmunkának számító kötet a kézzelfogható bizonyítéka. Versenyjogi ismeretek Szent István Társulat 1998, majd ennek későbbi kiadásai a Karral közösen, társszerzőkkel Versenyjogi esetek - Az Európai Bíróság gyakorlata, 2000, a Versenyjog nagy kötete 2001, Versenyjogi jogsértések esetén érvényesíthető magánjogi igények, 2008
- születésnapjára magunk is ünnepi kötettel tisztelegtünk előtte. E kötetnek volt egy Tanszéki köszöntő c. lapja. Ebben írtunk arról, milyen fontos, hogy a nemzedékek egymás mellett és egymást erősítve dolgoznak, hogy az a jó tudós, aki már nem annyira fiatalon is megőrzi nyitottságát a világra. Az a jó tanár, aki szereti a diákokat, mert nem felejtette el, mi is az, diáknak lenni. Szereti, ha a diák kérdez, mert ez a tudás megszerzésének útja. Írtunk az alkotó emberről, akinek önmagával szembeni igényessége nem engedi meg, hogy akár mi is elhagyjuk magunkat. A cikkek pedig Előtte tisztelegtek.
A tanszéki kollégákkal beszélgetve az első gondolat, hogy Enikő a szó legnemesebb értelmében mindig igazi úrihölgyként viselkedett, mind megjelenésében, mind mondandója tartalmában. Érdeklődéssel fordult kollégái felé, szívesen beszélgetett személyes és családi hogylétük felől. A mindig makulátlan külső mögött egy vidám, kedves, barátságos asszony jelent meg, hatalmas tudással. Szívügye volt a versenyjog, mind a szakmai, mind a személyi változásokat figyelte, követte és mindig volt mindenkiről egy-egy jó szava a régi kollégái közül. Nem feledkezett meg arról sem, hogy kérés nélkül is segítő kezet nyújtson, ha úgy érezte, hogy azzal előre tud mozdítani egy ügyet.
Munkájában, oktatói feladatainak ellátásában a pontosság és precizitás jellemezte, sosem késett egy vizsgán sem. A hallgatókkal mindig igazságos volt, de hajlott a kegyelem gyakorlására is. A tanári mivolt legjavát adta, erre szolgált példával mindenkinek.
A Kar alapítói közül többen – Zlinszky János, Bánrévy Gábor, Boytha György, Lábady Tamás, Tattay Levente és mások – már egy más dimenzió tantermeiben tanítanak és most Enikő is csatlakozott hozzájuk. Kérjük Őt, Őket, hogy imádkozzanak értünk, segítség fentről is azt, amit teremtettek, aminek léte nekik köszönhető.
Drága Enikő, nyugodj békében, kísérjen hálánk és szeretetünk!
